Az évek nem múlnak nyomtalanul...

írta: Miyo-chan

(ajánlom hozzá: Kat-tun : Neiro)

A hangok lelassulnak, ahogy kiérek a fényre. Mintha lassított felvételben látnék mindent... ahogy a szél fújja a hajad, a szájad szögletében a fölényes vigyort... téged, Uchiha Sasuke.

Leszegem a fejem, kizárok minden külső zajt, Naruto döbbent szavait, a te hideg nevetésedet.

Újra felrémlik bennem a múlt, az a bizonyos nap. Összerándulok az emlék hatására. Még mindig fáj.

Felemelem a fejem. Te csak gőgösen állsz a sziklán, tökéletesen érzelemmentes maszkkal az arcodon. A szemedben már nem látom a küzdeni akarást, az új iránti gyerekes kíváncsiságot, csak tömény undort és gyűlöletet.

Megváltoztál Sasuke.

Már nem vagy önmagad, csupán egy lélektelen test, ami gépiesen kergeti a bosszú gyilkos árnyát. Hova tűnt a régi Sasuke? Aki ingerülten fejbevágta Narutot, ha hülyeséget mondott, aki bosszúsan várta Kakshit, miközben az az élet ösvényén csavargott, akinek annyiszor láttam a szemében fellobbanni az elszántságot, küzdeni akarást, akkor is, ha vesztésre állt... A múltad keresem a szemedben, de nem találom.

Eltűntél, te és a múltad is.

Hittél a bosszú csábító ördögének, elhagytad a falut, Orochimaruhoz szegődtél. Vajon volt olyan pillanatod, amikor megbántad? Ha én, ott, aznap este... Akkor most nem állák itt, lefagyva a változástól. Akkor Konohában lennénk, Naruto épp rament enne, te pedig a 6. adag után mogorván megjegyzenéd, hogy talán elég lenne...

Hiányoztál.

Az évek nem múlnak nyomtalanul, a seb a szívemen már csak poros emlék. De a te emléked és én megőriztem. És meg is fogom őrizni, amíg csak élek. Miért? Mert szeretlek. Az Akadémia óta, egyfolytában, erősen. De te folyton eltaszítottál magadtól. Nem jelentek számodra, csak egy felesleges koloncot.

Miért, Sasuke?

Nem bírom állni a pillantásod, azt a megvetést, inkább elfordítom a fejem. Most is gyűlölsz, ugye? Pedig mennyiszer akartam, hogy úgy érezz, mint én. Hogy elfogadd a feléd nyújtott segítő kezet és ki tudj mászni a magány szakadékából. De nem engedted. Makacs voltál Sasuke. Azt hitted tudsz egyedül is boldogulni. Pedig szívesen segítettem volna neked...

Nem bírom, szeretnék elrohanni. Kitörni ebből a megalázó helyzetből, amit annyiszor vártam, de most, hogy megtörtént, nem bírom elviselni. Elszorul a tüdőm, menekülni akarok. Menekülni innen, a gyűlölködő tekinteted elől, futni, rohanni, siratni a múltat és a te sosemvolt szerelmedet.

Sasuke... akár egy pillanatra is, az évek alatt... gondoltál úgy rám, ahogy én gondoltam rád?