White Xmas

by: Miyo-chan

(Tudom, hogy karácsony már elmúlt, de csak most volt érkezésem felírni az oldalra ezt a kis szösszenetet. Ez az én ajándékom nektek, karácsony alkalmából. Dalnak hozzá tudnám ajánlani a KAT-TUN White Xmas című dalát, eredetileg az adta az ihletet.)

Sakura magányosan bolyongott Konoha utcáin. A hó nagy pelyhekben hullt, fehér takaróval borítva be a várost, bizony közeledett már a karácsony.

A lány fázósan összehúzta magán a kabátját, a múltra gondolt. A régi, kellemes karácsonyokra, amiket még a családjával és a csapattársaival töltött. Amikor Kakashi véletlenül felgyújtotta a fenyőfát... Naruto vigyorgó arccal 5 perc alatt megette a 4 fogásos vacsorát... az édesanyja és édesapja szeretetteljes mosollyal adják át az ajándékát... és Sasuke boldogan csillogó fekete szemei, ahogy az égősort nézte a fán.

A rózsaszín hajú kunoichi tüdeje összeszorult. Már soha többé nem lesz ilyen gondtalan a karácsony. Sasuke örökre elhagyta a falut, Naruto Hinatával ünnepel, Kakashi valahol a homokfaluban van küldetésen, a szülei pedig...

Egy vidáman kacagó kislány rohant el mellette és az anyukája karjaiba vetette magát. Sakura szívét keserűen mardosta a magány. Be kellett látnia, már minden ismerősének van párja, akivel ünnepelhet, akivel összebújhat a karácsonyfa alatt, csak neki nincs.

- Pedig csak 18 vagyok. - morogta magában.

Odaért egy széles fahídhoz, ami átívelt az immár befagyott folyón.

Rákönyökölt a korlátra és szomorúan bámulta a hulló hó ezüstös függönyét. Arcán öntudatlanul is lecsordult egy könnycsepp.

Sasuke utolsó karácsonyi ajándéka jutott eszébe, amit már nem tudott odaadni neki. Benyúlt a kabátja zsebébe és a korlátra rakta a kis fekete dobozt.

- Azóta megvan. 6 keserves éve. - gondolta szomorúan a lány.

Arcát a kezébe temette, lassan lerogyott a földre. Homlokát a híd korlátjának tartóoszlopához érintette, rázta a zokogás.

- A fenébe is Sasuke, mért kellett ezt tenned? Már megbosszultad a szüleidet, a bátyád halott, mért nem jössz már haza? - suttogta bele az éjszaka félhomályába, már ki tudja hányadszorra az évek alatt.

A következő pillanatban egy hógolyó találta el a hátát. Ijedten fordult meg, de senki sem volt a hídon rajta kívül.

- Most vagy hallucinálok, vagy valami tréfás kedvű kiskölyök volt az. Vagy Naruto. Mindegy. - gondolta a kunoichi.

Erőt vett magán, felállt, leporolta a kabátjáról a havat. Odanyúlt a korláthoz, de azon már nem a régi fekete doboz volt...

- Ez megy hogy kerül ide? - pislogott Sakura a rózsaszín masnival átkötött selyemdobozkára.

- Naruto! - kiáltotta el magát hirtelen ötlettől vezérelve. - Ez abszolút nem vicces!

- Narrátortól biztos nem lenne vicces. - hallatszott egy mély hang. - És tőlem? - a következő pillanatban egy fiú termett előtte.

Helyesbítek: egy magas,izmos sötét hajú, éjfekete tekintetű férfi! A kunoichi csodálkozva nézte rég nem látott csapattársát, a szíve hevesen dobogott.

- Sa...suke? - nyögte halkan.

- Rég találkoztunk. - jegyezte meg az Uchiha.

A lányban felment a pumpa.

- Hogy volt képed visszajönni? - hátrált egy lépést.

- Karácsony van, a szeretet ünnepe. - magyarázkodott a fekete.

Sakura fáradtan felsóhajtott, lehajtotta a fejét.

- Nem hiszek neked. Annyi éven át... mért pont most?

- Nem tudom. - vallotta be őszintén az Uchiha. - Talán most érett meg bennem a dolog, hogy szembenézzek a tetteimmel. - a kezébe vette a rózsaszín csomagocskát. - Tudom, hogy ez nem sokat jelent, de... Boldog Karácsonyt!

- Te idióta! - szakadt ki a lányból a sírás.

Annyiszor elképzelte ezt a jelentet, hogy csapattársa visszajön, de most... hallani a hangját, a régóta várt bocsánatkérő szavakat. Összezavarodott.

- Te idióta, beképzelt, önfejű kölyök! - hajtogatta zokogva és a fiú nyakába vetette magát.

- Én is örülök neked Sakura. - karolta át az Uchiha mosolyogva a karcsú kis testet.

- Olyan ez, mint valami nyálas szappanopera. - mormolta a rózsaszín és arcát belefúrta a meleg fekete köpenybe.

- Csak egy kicsit. De legalább nincs olyan csöpögős nevem, mint Juan, Tulio vagy Romeo. Plusz ha ez szappanopera lenne, akkor meg kellene, hogy csókoljalak. - vigyorodott el ördögien Sasuke.

- És nem akarsz?

- Ó, dehogynem! - a fiú lehajolt és ajkait a lányéra simította, mohó, szenvedélyes csókot lehelve rájuk.

- Hm, nem játszod rosszul a szereped. - suttogta Sakura és karjait csapattársa nyaka köré kulcsolta. - Mi is jön? Ja igen: Kérlek mondd, hogy nem álmodom. - játszotta tovább a játékot, angyalian pislogva.

- Sajnos ezt nem mondhatom. - mosolyodott el szívfájdítóan Sasuke...

- Sakura!!!!

- Hm? - a lány zavarodottan kapta fel a fejét.

A hídon állt, a korlátra könyökölve, a fekete dobozka ott volt előtte.

Egy lelkesen vigyorgó Naruto futott felé, aki a nevét kiabálta.

- Csak álom volt, hogy Sasuke...?

- Sakura-chan! - fékezett le előtte a szöszi. - Téged kerestelek. Boldog Karácsonyt! - adott két puszit a lány arcára, majd eltűnt.

A kunoichi kissé sokkosan bámult a távolodó hiperaktív kölyök alakja után.

Halványan elmosolyodott és visszafordult a korlát felé, de azon már egy rózsaszín masnival átkötött csomag pihent...