Herceg a s�t�tb�l

�rta: Miyo-chan^^

13. fejezet: Herceg a s�t�tb�l

/Sakura szemsz�ge/

Hirtelen �bredtem fel az �jszaka k�zep�n, pedig most nem volt r�m�lmom.

Csak �ltem az �gyon �s a s�t�t falat f�rk�sztem. Zajt hallottam odalentr�l, el�llt a l�legzetem.

�vatosan kikeltem az �gyb�l �s lebotork�ltam a l�pcs�n.

Minden s�t�t volt, csak a nappaliban l�v� �ll��mpa vil�g�tott, �s a kanap�n ott �lt... Sasuke.

-Mint az �lmomban...- futott �t az agyamon.

A sr�c lehajtott fejjel �lt, s�t�t tincsei eltakart�k az arc�t.

-M�rt nem alszol? - sz�lalt meg hirtelen.

�sszerezzentem.

- �s te? - k�rdeztem, mik�zben le�ltem mell�.

Nem v�laszolt. L�ttam rajta, hogy valami nem stimmel, valami nyomasztja.

-Mi a baj? Nekem elmondhatod. - mormoltam halkan.

Keser�en felnevetett.

-Pont ez az. Hogy nem mondhatom. Bajba sodorn�lak vele. - b�rsonyos hangja szenved� volt.

-Nem �rdekel. K�rlek...- leheltem k�ny�rg�en �s t�tov�n megfogtam a kez�t.

Szembefordult velem, �sszekulcsolta az ujjainkat. Megborzongtam h�v�s �rint�s�t�l. S�padt arca megk�nzott volt, s�t�t tekintet�ben tan�cstalans�g �gett.

-Nem b�rom tov�bb, musz�j elmondanom. - s�hajtotta, fekete szem�t az eny�mbe f�rta. - Ha megtudtad, nem ellenkezek, elk�ldhetsz �s meg�rtem, ha t�bb� l�tni sem akarsz.

-Nem hiszem, hogy �gy reag�ln�k.

-Sakura, m�g sosem tal�lkoztam hozz�d foghat� l�nnyal...de �n... nem vagyok ember.

-Ezt valahogy sejtettem az elm�lt napok ut�n. - mosolyodtam el halv�nyan.

-Sakura, �n v�mp�r vagyok. - suttogta az Uchiha.

Ledermedtem. V�mp�r...v�mp�r...v�mp�r... - visszahangzott a fejemben. Lassan kezdett �ssze�llni a k�p.

-Akkor innen a szupersebess�g...az er�...a kiv�teles hall�s... - mormoltam.

-A t�k�letes szagl�st kihagytad, de am�gy igen, ezek mind v�mp�radotts�gok.

-�s mik m�g? - k�rdeztem halkan �s len�ztem �sszekulcsolt ujjainkra.

-A mem�ri�m olyan, mint egy sz�m�t�g�p�. A v�mp�rokn�l nincs olyan, hogy "elfelejtettem". A b�r�nk is p�r fokkal h�v�sebb, mint az emberek�. Nincsenek emberi sz�ks�gleteink, m�g aludnunk sem kell.

-Nem...kell...aludnotok?- hitetlenkedtem.

-Nem. - mosolyodott el csib�szesen.

-�s mivel...t�pl�lkoztok? - nem akartam �gy k�rdezni, hogy "V�rt isztok?"

-�n �s a csal�dom �llatv�rrel. Ez az �ra, hogy az emberek k�z�tt �lhess�nk. Viszont az emberi �tel sz�munkra olyan, mint a kutyakaja. - fintorgott.

Elgondolkodtam. Furcsa, hogy ezek ut�n is ugyan�gy �rzek ir�nta, mint amikor azt gondoltam r�la, hogy ember.

Lassan elengedtem a kez�t �s hozz�b�jtam.

Izmos mellkas�ra hajtottam a fejem.

-Nem f�lsz? Nem undorodsz? - lep�d�tt meg.

-Nem. - suttogtam.- Tudom, hogy nem b�ntan�l.

-Honnan vagy ennyire biztos benne? - incselkedett, mik�zben l�gyan �t�lelt.

-Nagy k�s�rt�st jelent a v�rem? - k�rdeztem vissza.

-Igen. - vallotta be komoly hangon. - De er�s tudok lenni �s ellen�llok. Sosem lenn�k k�pes f�jdalmat okozni neked.

-Mi�rt?- suttogtam halkan �s feln�ztem r�.

-Mert szeretlek. - mormolta halkan, majd lehajolt �s h�v�s ajk�t gyeng�den az ajkamra szor�totta. Ledermedtem. Azt�n egy pillanattal k�s�bb megsz�nt l�tezni a vil�g. Nem �rdekelt, hogy Sasuke v�mp�r �s �n ember vagyok, hogy legal�bb �jf�l volt, hogy a kanap�n �lt�nk, semmi m�s nem �rdekelt, csak �.

F�l�nken a nyak�ra cs�sztattam a kezem, visszacs�koltam, ajkaimat r�snyire nyitottam, utat engedve nyelv�nek. �reztem, ahogy elmosolyodik., karja a derekamat �lelte finoman.

V�g�l a cs�kot �n szak�tottam meg, oxig�nhi�ny miatt elh�z�dtam.

-�n is szeretlek. -zih�ltam.

Csib�szes, f�loldalas mosolyt villantott r�m.

*

/ visszaj�tsz�s Sasuke szemsz�g�b�l/

Az �ra lassan, �temesen kattanva �rte el az �jf�lt.

A kanap�n �ltem, lehajtott fejjel. Gondolkodtam.

Meghallottam Sakura halk, puha l�pteit.

-M�rt nem alszol? - k�rdeztem, mikor meg�llt a nappali ajtaj�ban.

�sszerezzent, nyilv�n v�ratlanul �rte a hangomb�l kicsend�l� keser�s�g.

- �s te? - k�rdezett vissza, ahogy le�lt a kanap�ra.

-Mert v�mp�r vagyok �s nem tudok aludni. - gondoltam, de nem mondtam ki hangosan.

- Mi a baj? Nekem elmondhatod...- mormolta az Angyal halkan.

A fen�be, m�rt kell megnehez�tenie a helyzetem?!

Keser�en felnevettem.

-Pont ez a baj, hogy nem mondhatom el. Bajba sodorn�lak vele.

- Nem �rdekel...k�rlek... - lehelte k�ny�rg�en �s megfogta a kezem.

Meleg, puha b�r�nek �rint�se olyan volt, mint egy angyal cs�kja a hideg, nyomaszt� �jszak�ban. D�nt�ttem.

Szembefordultam vele, finoman �sszekulcsoltam az ujjainkat. �reztem, ahogy megborzong b�r�m h�v�ss�g�t�l.

-Nem b�rom tov�bb, musz�j elmondanom. - s�hajtottam, tekintetem Sakura gy�ny�r�, smaragdz�ld szem�be f�rtam. Hallottam, hogy hangosabban kapkodja a leveg�t. - Ha megtudtad, nem ellenkezek, elk�ldhetsz �s meg�rtem, ha nem akarsz l�tni t�bb�.

-Nem hiszem, hogy �gy reag�ln�k. - v�gta r� azonnal.

-V�rd ki a v�g�t. - gondoltam magamban.

- Sakura, m�g sosem tal�lkoztam hozz�d foghat� l�nnyal, de �n...- kerestem a szavakat. - ...nem vagyok ember.

- Ezt valahogy sejtettem az elm�lt napok ut�n. -mosolyodott el halv�nyan.

-Sakura, �n v�mp�r vagyok. - suttogtam.

Rentgeteg �rzelem villant �t az arc�n. Meglep�d�s, iedts�g, csod�lkoz�s, meg�rt�s...�s valami furcsa �r�m.

- Akkor innen a szupersebess�g....az er�...a kiv�teles hall�s... -mormolta.

-A t�k�letes szagl�st kihagytad, de am�gy igen, ezek mind v�mp�radotts�gok. - igyekeztem k�z�mb�sen besz�lni, de k�zben sz�vdobogva v�rtam a reakci�j�t.

- �s mik m�g? - suttogta �s len�zett �sszekulcsolt ujjainkra.

Pici rem�ny villant bennem, hogy tal�n m�gsem fog undorodni t�lem.

- A mem�ri�m olyan, mint egy sz�m�t�g�p�. A v�mp�rokn�l nincs olyan, hogy "elfelejtettem". A b�r�nk is p�r fokkal h�v�sebb, mint az emberek�. Nincsenek emberi sz�ks�gleteink, m�g aludnunk sem kell.

-Nem...kell...aludnotok? - l�ttam az arc�ra ki�l� hitetlenked�st.

-Nem. - elmosolyodtam.

-�s mivel...t�pl�lkoztok?

- �n �s a csal�dom �llatv�rrel. Ez az �ra, hogy az emberek k�z�tt �lhess�nk. Viszont az emberi �tel olyan sz�munkra, mint a kutyakaja. - fintorodtam el.

L�ttam rajta, hogy elgonfolkodott, most pr�b�lja felfogni a hallottakat.

Lassan elengedte a kezem �s hozz�mb�jt. �reztem gyors sz�vdobban�sait.

- Nem f�lsz? Nem undorodsz? - meglep�d�sem majdnem akkora volt, mint a boldogs�g, amivel p�rosult.

-Nem. - suttogta, hangja, ak�r az ez�stcsengetty�. - Tudom, hogy nem b�ntan�l.

- Honnan vagy ilyen biztos benne? - nevettem felszabadultan �s �tkaroltam.

- Nagy k�s�rt�st jelent a v�rem? - k�rdezett vissza.

Negyed m�sodpercig m�rlegeltem. Hazudjak neki?

- Igen. -vallottam be v�g�l. - De er�s tudok lenni �s ellen�llok. Sosem lenn�k k�pes f�jdalmat okozni neked.

- Mi�rt? - csillog�, smaragdz�ld szem�t r�mf�ggesztette.

Na, most vagy soha.

- Mert szeretlek. - mormoltam �s �vatosan �ssze�rintettem az ajkainkat. Eszm�letlen �rz�s volt, puha �s �des. Sakura egy pillanatra megdermedt, azt�n visszacs�kolt. A kezeit f�l�nken a nyakamra sim�totta. Arnyos volt, �des �s f�l�nk �s pont emiatt egyszer�en t�k�letes. A karjaimat lejjebb cs�sztattam a derek�ra, elmosolyodtam.

A cs�kot v�g�l � szak�totta meg, elh�z�dott.

- �n is szeretlek. -zih�lta.

Hat�rtalan boldogs�g t�lt�tt el, elmosolyodtam.