Sweet Cherry

�rta: Miyo-chan

2.fejezet: Az �let megy tov�bb

 Vannak emberek, akikhez akaratlanul vonz�dunk. 

Vannak olyan dolgok, amik megfejthetetlenek. Vannak dolgok, amiben sosem hitt�nk, m�gis val�ra v�lni l�tszanak. 

Vannak olyan pillanatok, amikor az �let javulni l�tszik. �s vannak olyan pillanatok, amikor csak zuhansz a s�t�t szakad�kban �s a ki�lt�sod m�r senki sem hallja.

*

-Tsunade �r�l, hogy kimozdulok otthonr�l.- s�hajtottam mik�zben a t�riterem fel� tartottunk.

-Tsunade a nagyn�n�d?

-Igen, vele �lek, mi�ta...- elharaptam a mondatot.

-Meg tudlak �rteni.- mormolta Sasuke, de nem n�zett a szemembe.

Keser�en elmosolyodtam.

.Mindenki ezt mondja, de k�zben csak sz�nakoznak rajtam. "Szeg�ny kis �rva kisl�ny, j�l vagy? Egy�bk�nt nem is �rdekel a v�lasz."- ny�vogtam.-Ez van.

-T�vedsz. �n nem az�rt mondom. Az �n sz�leim is meghaltak. 10 �ve.- motyogta a sr�c.- Most a b�ty�mmal �lek.

-�.- elsz�gyelltem magam.- Sajn�lom, nem tudtam.

-Nem szoktam besz�lni r�la.

N�m�n ment�nk tov�bb.

-Meg kell pr�b�lnod feldolgozni.- sz�lalt meg p�r pillanat m�lva Sasuke. - Nem szabad �r�kk� a m�lton r�g�dnod.

- De nagyon neh�z. - s�hajtottam. - Minden nap eszembe jut, hogy mi lett volna, ha... aznap nem mennek el a bankba...

- Ami megt�rt�nt, m�r nem tudod visszaford�tani. Tov�bb kell �lned. Meg kell pr�b�lnod boldognak lenni.

- K�nny� mondani.

Oda�rt�nk a t�riteremhez, a t�bbiekkel egy�tt le�lt�nk.

P�r percig csak zajos sutyorg�s hallatsz�dott, azt�n ny�lt az ajt� �s a zajt mintha elv�gt�k volna.

- J� napot k�v�nok Miss Anko. - zengte az ozst�ly, ak�r a katonas�gn�l.

- J� reggelt. - morogta a n�.

Hangosan lecsapta a napl�t az asztalra �s le�lt a sz�k�be.

- Gyorskv�z. Mikor �s ki �rta al� a 12. b�keegyezm�nyt a Hangfaluval? - tekintete egyenesen r�mszegez�d�tt.

- Tori Tanaka, 1752-ben. -v�gtam r�.

- Helyes v�lasz Miss...

- Sakura Haruno vagyok.

- Helyes v�lasz Miss Haruno. - Anko szem�ben is felvillant, hogy tudja ki vagyok.

- K�vetkez� k�rd�s Miss Haruno: Mikor kezd�d�tt Konoha �s a V�zes�s orsz�g�nak h�bor�ja?

- �hm... - vadul p�rgettem az �vsz�mokat a fejemben, de nem jutott eszembe. - Nem tudom. Tal�n 1896?

- Rossz v�lasz. - csapott az asztalra a n�. Odal�pett hozz�m, szinte az arcomba sziszegett. - Tudom, hogy meghaltak a sz�lei, de att�l az �let m�g nem �ll meg. Ne v�rja, hogy kiv�telezzek mag�val, csak az�rt, mert �rva, a leck�t ugyan�gy mag�nak is tudnia kell!

Lehajtottam a fejem.

- Fogja be. - csend�lt egy h�v�s, d�h�s hang.

Az oszt�ly d�bbenten fordult Sasuke fel�.

A sr�c d�h�sen n�zett a tan�rn�re.

- Hogy... mit mondt�l? - ny�gte Anko.

- Fogalma sincs r�la, hogy milyen �rz�s, ha elvesz�t�nk valakit. Ezt nem lehet csak �gy elfelejteni.

A k�vetkez� pillanatban csattan�s hallatsz�dott. A vir�gcser�p, ami eddig az ablakban volt, most a f�lden ter�lt el, tucatnyi szil�nk form�j�ban.

Anko k�pni-nyelni nem tudott. Egyel�re nem vett tudom�st a cser�pr�l.

- Ki vagy te?

- Sasuke Uchiha. - a sr�c hangja b�szk�n csengett.

- Hm. - a n� h�tatford�tott neki, visszament az asztal�hoz. - Naruto, sz�lj egy taka�rt�nak, hogy s�p�rje �ssze  a vir�gcser�pmaradv�nyokat.

- K�sz, hogy megv�dt�l. - mormoltam, miut�n v�get �rt az �ra.

Sasuke apr�t biccentett, a szemei most a szok�sosn�l is s�t�tebbnek t�ntek.

*

V�get r�tek az �r�k, elgondolkodva ballagtam hazafel�.

- �sszes�g�ben eg�sz elviselhet� az �j suli. - gondoltam. - J�, hogy Sasuke is �j, velem egy�tt... de olyan, mintha titkolna valamit. Sosem lehet tudni mit gondol igaz�b�l. - lel�ptem az �ttestre.

- Sakura! - f�ls�ket�t� f�kcsikorg�s, a k�vetkez� pillanatban valaki h�trar�ntott. Meredten b�multam azt a helyet, ahol az el�bb �n �lltam, �s ahol most egy eleg�nsan csilog� BMW duruzsolt.

- J�l vagy? - h�zta le az ablakot a sof�r.

Nagyot nyelve b�lintottam, mire tov�bbhajtott. A sz�vem �r�lt l�gkalap�cs m�dj�ra vert, mik�zben kezdtem felfogni, hogy mekkora vesz�lyben forogtam az el�bb.

- Sakura! Ilyet t�bbet ne csin�lj! - a b�rsonyos hang ideges, fesz�lt. �sszerezzentem, mikor �szrevettem, hogy gondolataim t�rgya a karjaiban tart.

- E-eln�z�st, elkalandoztam. - mormoltam elv�r�s�dve �s elh�z�dtam.

Bossz�san fels�hajtott.

- Akkor legal�bb arra az id�re t�rj vissza a val�s�gba, am�g �tm�sz az �ttesten. - s�padt arca �jra kif�rk�szhetetlen, nem �rult el �rzelmeket.

Sz�gyenkezve b�lintottam.

- K�sz�n�m. - suttogtam �s h�tatford�tottam neki. Figyelmesen k�r�ln�ztem �s �tlibegtem az �ton.

- Le akarsz r�zni? - g�nyos, m�gis l�legzetel�ll�t� mosoly�t�l nagyot dobbant a sz�vem.

- Nem, csak hazafel� megyek. - vontam v�llat.

- J�, k�pzeld �n is. Micsoda v�letlen! - igen, mostm�r hat�rozottan g�nyol�dott rajtam.

- Mondd, mi�rt vagy ilyen? - megtorpantam, szembefordultam vele.

Szemmell�that�an meglepte a k�rd�sem, felvonta a szem�ld�k�t.

- Milyen?

- Mindegy. - gondoltam meg magam.

- J�, te tudod. - vonta meg a v�ll�t, de �benfekete szem�ben fura f�ny csillant.

Tov�bbment, �n pedig kis f�zisk�s�sssel k�vettem.

- Akkor holnap j�ssz arra a sulikezd� partyra? - v�ltottam t�m�t.

- Nagyon �gy n�z ki. - halv�nyan elmosolyodott, de a szeme komoly maradt. - �s te?

- Szint�n. H�ny �rakor kezd�dik?

- Az  az Ino ne� l�ny 8 �r�t mondott. 

- �h�m. - biccentettem.

Oda�rt�nk a Secrets utc�ba, ahol laktam.

- Te is itt laksz? - csod�lkoztam. Eddig nem vettem �szre.

- A szomsz�dod vagyok A 13-as h�z a mi�nk. - mosolygott incselkedve.

- Oh. - eln�multam. A 13-as sz�m� h�z volt a legrejt�lyesebb az utc�ban. Nem azt mondom, hogy f�lelmetes, hanem, hogy n�ptelen. Nem tudtuk kil, nem l�ttunjk soha mozg�st a kertben vagy az ablakban.

- De csak nemr�g vett�k meg. - magyar�zta Sasuke.

- �rtem.

Odal�ptem a 14-es sz�mot visel� kertkapuhoz.

- Akkor... holnap tal�lkozunk a suliban. - b�cs�ztam. - Szia.

- Szia.