Herceg a sötétből

by: Miyo-chan

12. fejezet: Emsi és a henteskés (hogy ez hogy jön ide? Majd kiderül!)

/Sakura szemszöge/

Igaza volt Sasukének, a forró fürdő kellemesen átmelegített, megnyugtatott, már nem reszkettem annyira.

Magam köré csavartam egy fehér törcsit és gyorsan beslisszoltam a szobámba átöltözni. Egy szürke pamut térdnadrágot vettem fel és egy fekete, spagettipántos felsőt. Ebbe a szerelésbe mentem le a lépcsőn, magam elé bámulva. Már csak 4 lépcsőfok volt hátra, amikor...

-Jólesett a fürdő?- csendült egy bársonyos hang.

Összerezzentem. Elvétettem a lépést és egyenesen Sasuke hűvös karjaiban landoltam.

-Upsz.- csúszott ki a számon.

-Nem akartalak megijeszteni.- nevetett a srác, gyönyörű, éjfekete szemében vidámság csillogott.

-Az én hibám, nem vettelek észre.- szabadkoztam és talpra álltam.

Zavartan néztem rá, azt hiszem el is pirultam.

Ránéztem az órára, fél 1-et mutatott.

-Öhm...kérsz valamit ebédre?- törtem meg a csendet.

-Nem köszönöm, elég sokat reggeliztem.

-Okés. Én eszek egy tál levest.

Megmelegítettem a húslevest és leültem az ebédlőasztalhoz. Kb. 2 perc alatt befaltam, nem törődtem vele, hogy forró.

-Mindig itt laktatok?- törte meg a csendet az Uchiha.

-Igen, már a nagyszüleim is itt éltek.- válaszoltam, bár nem nagyon tudtam mire vélni ezt a kérdését.

Felálltam és elmostam a tányért.

Mikor visszafordultam, láttam, hogy még mindig az ebédlőasztalnál ül, elmélyülten tanulmányozza a fémasztal tükröződését, sápadt arca szelíd és töprengő volt.

Észrevehette, hogy nézem, mert felkapta a fejét, sötét szemével szinte megbilincselt. Elpirultam és ez a tény féloldalas mosolyt csalt gyönyörű arcára.

Éreztem, hogy a térdeim elgyengülnek, ezért erőnek erejével elszakítottam a tekintetem róla és kinéztem az ablakon. Megkapaszkodtam a pult szélében.

-Ne nézz így rám.- morogtam, de nem sikerült túl meggyőzőre a mondat.

-Hogy ne nézzek?- a hangján hallatszott,  hogy pontosan tudja, hogy mire gondolok.

-Úgy.- komplett idiótának éreztem magam.

Nem vettem észre, hogy odalépett hozzám, csak azt, ahogy hűvös ujjaival az állam alá  nyúlt és finoman kényszerített, hogy a szemébe nézzek.

-Most "úgy" nézek?- sápadt arca csak pár centire volt az enyémtől, megbabonázott.

-I-igen...- suttogtam kábán.

Hártált egy lépést, arcán újra felvillant a csibészes-gúnyos mosoly.

-Akkor jó, a jövőben tartózkodni fogok ettől a "nézéstől".-  a hangján hallatszott, hogy élvezi a dolgot.

Erre inkább nem feleltem semmit, helyette vettem pár mély levegőt, hogy megnyugodjak.

Mikor a szívverésem végre visszaállt normál tempóra, újból rápillantottam.

-És most...mihez van kedved?- kérdeztem.

-Filmnézés?- hunyorgott.

-Jól hangzik.- helyeseltem.

-Mi a kedvenc filmed?

-Nincs konkrét kedvencem. Mit szólnál az Emsi és a henteskés-hez?

-Horror?- vonta föl a szemöldökét.

Bólintottam.

-Ha neked jó, akkor oké.

Átmentünk a nappaliba, beraktam a dvd-t a lejátszóba.

Kényelmesen elhelyezkedtünk a kanapén (kb. fél méterre Sasukétól) és lenyomtam a play gombot.

-Azért ha félni fogsz, nyugodtan bújj hozzám.- vigyorgott az Uchiha.

Nem tudtam eldönteni, hogy komolyan gondolja-e, vagy csak viccel.

-Nem lesz ma olyan szerencsés napod.- válaszoltam fölényesen.

Egész jól kezdődött a film, nem utalt semmi horrorosztikusra. Volt egy szőke lány, Emsi, aki eljárt a barátaival, élvezte az életet, weblapot szerkesztett, mígnem egy nap hazafelé menet meglátta a járdán a Végzetét. Pontosabban egy henteskést, csillogó pengével. Emsi első látásra beleszeretett, felvette a földről és hazavitte. Mindenhová magavál vitte, iskolába, buliba, együtt ebédelt vele, egy percre se tette le. Aztán egy verőfényes csütörtöki napon rádöbbent, hogy nem csak babusgatásra jó a kés, hanem használni is lehet. Na innentől vált ijesztővé a film. Emsi először csak a vacsorára kapott halon próbálta ki. Aztán a szomszéd macskáján, a postáson, az idős nénin, a rendőrön, a bolti eladón, és innen már nem volt megállás az áldozatok terén. Ő lett a KésesGyilkos, a rendőrök üldözték, mint veszélyes bűnözőt.

Emsi a henteskéssel éppen az állatkereskedésbe készült bemenni, amikor észrevettem, hogy remegve bújok Sasukéhoz, ő pedig védelmezőn átkarol.

-Sakura, talán nem a mai nap után kéne horrorfilmet nézned.- jegyezte meg az Uchiha, a hangjában nyoma sem volt a film előtti gúnyolódásnak.

-Ne-nem számít, kibírom.- suttogtam.

De mikor Emsi a következő jelenetben benyitott a barátnője szobájába, a véres késsel a kezében, ijedten hunytam be a szemem és az arcom Sasuke vállába fúrtam.

-Na jó, mára ennyi elég volt.- sóhajtotta a srác és kikapcsolta a filmet.

Nem vitatkoztam vele, mert igaza volt.

Csendben ültünk egymás mellett a kanapén, valahogy egyikünk sem akart megmozdulni.

Én egyre jobban éreztem, hogy hatalmába kerít a fáradtság. Hiába, mozgalmas napom volt. Éreztem, hogy a szemhéjaim elnehezülnek és nekem már nem volt erőm küzdeni ellenük.

*

/Sasuke szemszöge/

Miért akart Sakura horrort nézni? Nekem akart bizonyítani?

Ránéztem és meglepődve vettem észre, hogy elaludt a vállamon. Annyira aranyos volt így, hogy akaratlanul is elnevettem magam.

-Angyal...- suttogtam halkan és végigsimítottam az arcán.

Óvatosan, nehogy felébredjen, a karjaimba vettem és fölvittem a szobájába.