Secrets

írta: Miyo-chan

1.fejezet:Valóra vált rémálom

Sötét este volt, mi pedig éppen egy túlélőgyakorlaton vettünk részt a közeli erdőben. Naruto és Kakashi már javában horkoltak a sátrukban(kb. mint két túlpörgött varrógép), amikor...

-Ne!-aprót sikoltva riadtam fel. Egész testemben remegtem, a szívem hevesen, egyenetlenül vert.

-Mi történt?- kérdezte Sasuke flegmán és elnyomott egy ásítást.

-A szüleimmel történt valami...valami rossz.-ziháltam.

-Ugyanmár, csak rosszat álmodtál.

-Nem,én...érzem. Tudom, hogy bajban vannak.

-Nem történhet velük semmi, ott van az Anbu-őrjárat.- legyintett az Uchiha.

-De...

-Aludj!- mordult az ébenfekete hajú fiú.

-Talán igaza van Sasukének, talán tényleg csak egy hülye álom volt...-gondoltam és lassan álombamerültem.

*

Másnap reggel rossz érzéssel a gyomromban ébredtem. Az sem vidított fel, hogy hétágra sütött a nap és a madarak vidáman csiripeltek.

Reggeli közben Kakashi bejelentésre készült.

-Vége a túlélő.tréningnek, amit mindegyikőtök kiválóan teljesített, így az egyhetes gyakorlat után végre hazatérhetünk a civilizációba.- vigyorgott a sensey.

-Ezaz!-ugrott fel Naruto és kisebb örömtáncot lejtett (szóval úgy nézett ki, mintha görcs rángatná xĐ)-Az első dolgom az lesz, hogy eszek egy tál rament. Esetleg kettőt. Vagy hármat.- jelentette ki a kis szőke, mire mindenkinek megjelent a fején a vízcsepp.

-Szóval pakolás.-tapsolt Kakashi.

Gyorsan lebontottuk a két sátrat és összeszedtük a dolgainkat.

Nyugodtan ballagtunk a falu felé az erdőben.

Naruto ment elöl, hatalmas vigyorral a képén, a hasát dörzsölgetve, előre örülve a nagy ramen-evésnek. Utána Sasuke ballagott unott arccal, de éberen figyelve. Őt követtem én. Még mindig az álmomon töprengtem, a szememben idegesség csillogott. Végül a sort Kakashi zárta, aki éppen olvasott. -.-"

Kb. negyed óra múlva odaértünk Konoha kapujához.

-Jó végre itthon.- sóhajtotta Naruto, ahogy beléptünk a kapun.

-Egy pilanat.- ugrott elénk egy maszkus Anbu-harcos. Hozzám fordult.- Te vagy Sakura Haruno?

-Igen, én vagyok.- bólintottam meglepődve.

-Gyere velem.

Még hátranéztem a barátaimra, aztán elindultam az Anbu után. Végigrohantunk a fél városon, tetőről tetőre ugráltunk.

-Valami nem stimmel.- futott át az agyamon.

Odaértünk a Haruno-házhoz. A ház előtt nagy tömeg állt, néhány Anbu és sárga szalaggal kerítették el az épületet.

-Ne...-gondoltam.-Igazam volt...a rémálom...valóra vált.

Átugrottam a sárga szalagon és berohantam a házba. A nappaliban ott találtam Tsunadet és egy csomó Anbut.

-Mi történt?- fordultam a Hokagéhez.

-A szüleidet múlt éjjel...megölték.

Úgy éreztem darabokra törik valami bennem, a tüdőm összeszorult, lerogytam a padlóra.

-Ho-hogy történt?- kérdeztem halkan.

-A támadó v. támadók bizonyára kerestek valamit, mert az egész ház fel van dúlva. Feltételezéseink szerint amikor nem találták meg azt a valamit, a szüleid ellen fordultak.- jelentette ki Tsunade.

Az Anbu-csoport ekkor szétnyílt, így beláthattam középre...a földön két ember feküdt, senbonnal a szívükben...

-Anya...apa...ne...- éreztem, ahogy a fájdalom összepréseli a tüdőm, alig kaptam levegőt.

Ekkor léptem be a házba Naruto, Sasuke és Kakashi. A kis szöszi rögtön odarohant hozzám, vigasztalóan átölelt.

Kakashi Tsunade mellé lépett és a Hokage elmondta neki ugyanazt, amit az előbb nekem is.

Sasuke csak állt az ajtóban, a két holttestet nézte. Agyában régi emlékek sejlettek fel. Amikor ő kicsi volt és Itachi...

Sasuke bosszúsan megrázta a fejét.

-Na, Sakura, ne sírj.- csitítgatott az Uzumaki.

-Tudtam, hogy valami rossz fog történni. Tudtam!- zokogtam halkan, fulladozva.

-Tessék?- kapta fel a fejét Tsunade.- Mi az, hogy tudtad?

-Te-tegnap rémálmom volt. Azt álmodtam, hogy a szüleimet meggyilkolják. Sasukének is mondtam, de szerinte csak egy hülye álom volt.- suttogtam.

-Ez igaz Sasuke?- fordult a srác felé a Hokage.

-Igaz.- jött oda hozzánk az Uchiha.- Sakura tényleg mondta, de nem hittem neki.

-Hm...- néma csönd borult a nappalira.

-Na szóval.Most több teendőnk is van.- összegezte a dolgokat a Hokage.- Először is: akárkik ölték meg a Haruno házaspárt, valószínűleg nem érték el a céljukat, így esetleg megtámadhatják Sakurát is, ezért...

-Jöjjenek csak.- könnyes szememben elszántság csillant.

-...ezért biztosítanunk kell Sakura védelmét.- fejezte be a mondatot a szőke nő.

-Tudok vigyázni magamra.- visszakoztam.

-Nem kockáztatunk. Vita nincs.- közölte tömören Tsunade. Sasuke felé fordult.- Sasuke, vállallnád Sakura védelmét?

-Mi vagyok én, bébicsősz?- háborodott el az Uchiha.

-Másképp fogalmazok: Sasuke, te vigyázol Sakurára. Az ügy lezártáig nálad fo lakni.

-Marhajó.- sóhajtotta a fekete hajú srác bosszúsan.

-Másodszorra: ezt találtuk édesapád zsebében. A végrendelete.- nyújtott át egy tekercset Tsunade.- Nem néztünk bele.

Lehajtottam a fejem, a hajam eltakarta az arcom.

-Végül pedig: amíg le nem zárul az ügy, az egész csapat csak Konohán belüli küldetéseket kap, nem léphettek ki a kapun.- fejezete be a Hokage.- Megértettétek?

-Igen.- feleltünk kórusban.

-Helyes. Kakashi, beszélnem kell veled. Sakura, Sasuke, Naruto, elmehettek.