Herceg a sötétből

írta: Miyo-chan

7.fejezet: Reggel, érintések, bámulás

Megjegyzés: előre jelzem, hogy ez nem lesz annyira érzelmes, mint az eddigi fejik

/Sasuke szemszög/

Két pillanat múlva már otthon voltam.

-Nah mi van, megjöttél, te kis éjszakai kukkoló?- ugratott Itachi.

-Fogd be.- morogtam.- Egyébként azért még számolunk, hogy beköptél Selene-nek!

-Jaj!- nevetett affektálva a bátyán.- Csak nem hagyhattam, hogy az én kis Sasu-baba öcsikém egyedül eméssze magát!

-Te kis...!

Mielőtt még egymásnak eshettünk volna ( biztos én győztem volna!) , meegjelent a lépcső alján Jashiro, a fogadott édesapám.

( Itachi és én vér szerinti testvérek vagyunk, Jashiro és Selene fogadtak örökbe minket. Lassan már 100 éve élünk egy családként és úgy is érezzük magunkat, mint egy család.)

-Mi történik?- kérdezte szigorúan Jashiro( vicces, mert csak alig 10 évvel idősebb nálam) és hátrasimította félhosszú, fekete haját.

-Semmi.-morogtam dühösen és mire bármelyikük bármit mondott volna, már fent voltam a szobámban.

Levetettem magam a fekete bőrfotelbe.

-Nah, kíváncsi vagyok, hogy mi lesz holnap.-gondoltam sóhajtva és kinéztem az ablakon.

*

/Sakura szemszög/

Másnap reggel az ébresztőórám csörgésére keltem. Lenyomtam a hangoskodó kis szerkezetet és nagyot ásítva felültem. Megborzongtam az ablakon beáramló hűs szellőtől.

-Én lefekvés előtt becsuktam az ablakot. Akkor most hogy lehet nyitva?- morfondíroztam, miközben kénytelen-kelletlen kikeltem az ágyból és bucsuktam az ablakot.- Na mindegy.

Kisiettem a fürdőszobába, gyorsan letusoltam, fogat mostam és egy szál fehér törülközőben visszaszökdécseltem a szobámba.

Odaléptem a szekrényemhez.

-Mit vegyek fel?- tettem fel magamban a kérdést.

Végül (mivel szeptember ellenére azért jó idő volt) egy rövid, citromsárga sort és egy zöld, fekete feliratos póló mellett döntöttem. A hajamat kifésültem, laza kontyba összefogtam, csak pár tincset hagytam ki oldalt.

Ránéztem az órámra, 7 óra 25 percet mutatott

Lerohantam a lépcsőn, felkaptam a táskám és belebújtam a fekete sportcipőmbe. Magam után gondosan bezártam a bejárati ajtót és 7:30-ra már az Inoval közös találkozóhelyünknél voltam.

Szőke barátnőm már várt rám.

-Helló csajszi.-vigyorgott.

-Aloha.-köszöntem álmos hangon.

-Hát veled meg mi történt?- lepódött meg Ino, miközben elindultunk a suli felé.

-Nem aludtam jól az este, rémálmaim voltak.- ásítottam és elmeséltem neki mindent.

-Sasuke, mint hős megmentő? Te aztán rendesen belezúgtál ebbe az Uchiha fiúba!- kuncogott a legjobb barátnőm.

-Nem is! Hiszen alig ismerem!- tiltakoztam fülig pirulva.

-Ugyan kérlek, az nem akadály.-intett le.-Szerintem meg te is bejössz Sasukének.

-Rendben.-grimaszoltam.-Váltsunk témát.

-Hét, te mért akarsz témát váltani, ha Sasuke és a te viszonyod kerül szóba?- kuncogott Ino.

-Csak.-durciztam.- Egyébként nem is tunánk miről beszélni, mert ő és én köztem nincs semmiféle kapcsolat!- kiabáltam, de a következő lépés után nekiütköztam valami hideg és keménynek. Pontosabban: valakinek.

Zavartan néztem fel Sasuke fekete szemeibe.

-Öhm...szia.-pirultam el és hátraléptem.

Ino mellettem majd megfulladt a visszafojtott nevetéstől.

-Sziasztok.-köszönt az Uchiha, ajka csibészes félmosolyra húzódott.

Hevesen megdobbant a szívem.

-Én mentem, majd a teremben találkozunk Saku.- búcsúzott Ino kacsintva és már ott sem volt.

-Szóval, ki az, akivel nincs kapcsolatod?- kérdezte Sasuke derűsen, miközben tovább sétáltunk.

-Hát...ööö...-pár pillanatig mérlegeltem, hogy elmondjam-e az igazat.-...Sasorival.-hazudtam végül.

Vidám arca egy csapásra elkomorodott.

-Még jo, hogy azzal a féreggel nincs...

-Ajjaj, rossz ötlet volt Sasorit felhozni. Ezt szépen megcsináltad Sakura!- szidtam magamat gondolatban.

Félénken néztem rá, tekintetünk egy pillanatra összekapcsolódott, de én elpirulva másfelé kaptam a tekintetemet.

-Na és hogy aludtál?- kérdezte lazán.

- Nem valami jól. Rémálmaim voltak.- vallottam be szemlesütve.

-Kikről álmodtál?- a hangja leplezetlen kíváncsisáról árulkodott.

-Sok mindenkiről.- tértem ki a válasz elől.

-Kérlek Sakura, neveket!- unszolt..

Megráztam a fejem.

-Kérlek...-gyönyörű, éjsötét szemével szinte megbabonázott.

-Nem.- feleltem kábán. Kicsit megszédültem a tekintetétől.

-Kérlek...-szembefordított magával, lágyan végigsimított az arcomon. A szívem hevesen dobogott és volt egy olyan érzésem, hogy ezt ő is hallja.

-Na jó.- sóhajtottam, mielőtt még itt helyben elájultam volna.- Többek közt te és Sasori is szerepeltetek az álmaimban.- hadartam.

-Újraálmodtad a folyosói jelenetet?- döbbent meg.

-Egy kicsivel morbidabb verzióban, de igen, valami olyasmi történt.- bólintottam.

Láttam rajta, hogy eléggé meglepődött.

-És a te éjszakád hogy telt?- tereltem el a témát.

-Jól.- felelte kurtán.

Csöndben lépdeltünk tovább. Észre sem vettem, de már odaértünk a sulihoz.

Az emberek eléggé megbámultak minket, sőt, néhányan elkezdtek súgdolózni.

-Miért kell azt bámulni, hogy veled jöttem iskolába?- kérdeztem halkan, hogy csak Sasuke hallja.

-Nem gyakran fordul elő, hogy a suli egyik legszebb lánya a titokzatos új fiúval jön együtt suliba, már a második napon.- felelte vidáman Sasuke, úgy tűnt, neki tetszik ez a helyzet.

Nagyot sóhajtottam.

Végre beértünk az irodalomterembe. Én itt Ino mellett ültem, Sasuke pedig a szomszéd padban, Narutoval.

-Na, mi a helyzet Saku?- vigyorgott Ino, ahogy lecsüccsentem mellé.

-Áh, semmi.-válaszoltam lazán.

-Jaj, ugyanmár, annyira látszik, hogy odavagy érte.- bosszankodott Ino, de mielőtt még közbevághattam volna, folytatta.- De ha nem akarsz beszélni róla, felőlem oké.

-Köszönöm.- mosolyogtam.

Ekkor megszólalt a becsöngő.