Herceg a sötétből

írta: Miyo-chan ^^

1.fejezet: Az első pillanat

/Sakura szemszög/

A francba, azt hiszem el fogok késni! Én! Sakura Haruno, a Konoha High School 10.b osztályának legnépszerűbb tanulója! Ilyen nincs. Sprintbe rohanok az utcákon, de így is halálbiztos a minimum negyed óra késés.

Befordultam a suli felé vezető utcára és futottam tovább. Már csak kb. 50 méterre voltam a kaputól, felpillantottam... és akkor megláttam Őt. Magas volt, vékony, de izmos, fekete haját lágyan borzolta a kora reggeli szellő. Éjsötét szeme kiragyogott sápadt arcából, akár két tündöklő gyémánt. Elámultam az ismeretlen fiú kisugárzásától, szinte fájó gyönyörűségétől.

Mellette egy hasonló, de idősebb srác állt, gondolom a bátyja.

Pechemre nem figyeltem a lábam elé és egy kőben nagy csattanással hasra estem.

A testvérpár hátrafordult a hangra.

Elpirulva felálltam és leporoltam magam. Továbbmentem, mintha mi se történt volna, bár éreztem, hogy még mindig engem néznek.

Odaértem hozzájuk.

-Sziasztok.-köszöntem halkan, bátortalanul.

-Szia. Jól vagy?- célzott a fiatalabb srác az előbbi kis balesetemre.

A hangja bársonyos volt, középmély.

-I-igen, semmi baj.- dadogtam kábán.

Belenéztem gyönyörű, éjfekete szemébe és úgy éreztem, beszippant egy sötét örvény. Megszűnt körülöttem a külvilág.

-Khm...azt hiszem be kéne mennünk.- törte meg a kábulatot az idősebbik srác.

-Rendben.-kinyitottam a nagy, üveges duplajatót.

Csendben lépdeltünk a kihalt folyosókon.

-Sosem láttalak titeket, a suliban, újak vagytok?- próbáltam társalogni.

-Igen, csak nemrég költöztünk Konohába.- felelte a fiatalabbik.- Egyébként Sasuke Uchihánk hívnak, ő pedig itt a bátyám, Itachi.

-Sakura Haruno vagyok.- mutatkoztam be mosolyogva.

-Szép neved van Sakura.- bókolt Itachi.

Sasuke mérges pillantást vetett a bátyjára, amitől engem kirázott a hideg. Valahogy olyan...fenyegető és sötét volt most.

-Ó, köszönöm.- feleltem egy kis késéssel a dícséretre.

-Nah bocsesz gyerekek, nekem mennem kell órára. Csáó!- köszönt el Itachi és befordult a következő sarkon.

Mi egyenesen mentünk tovább, ahol a töriterem volt.

A szemem sarkából félénken rápillantottam Sasukére.

Még élénken élt bennem az előbbi fenyegető tekintete. A kezem kicsit remegett.

-Nem akartalak megijeszteni, sajnálom.- mormolta halkan Sasuke.

-Nem félek.- vágtam rá magabiztosan.

De hiába tagadtam, már az első pillanatban észrevettem a lényében a kettőssséget. Valahogy egszerre volt biztonságot sugárzó és... félelmetes.

Odaértünk a terem ajtajához.

-Hát...essünk túl rajta.- sóhajtottam és lenyomtam a kilincset.

Kár volt. A töritanár, Iruka-sensey dühös arcával találtam szembe magam.

-Nocsak, mégis be tetszik fáradni az iskolába Miss Haruno?! Vagy már az első napon elaludt?- kiabálta a sensey ingerülten.

-Elnézést a késésért sensey, többet nem fordul elő.- daráltam a szokásos szöveget és leültem a helyemre.

-Remélem is.- fújtatott a tanár. Sasuke felé fordult.- És önben kit tisztelhetek fiatalember?

-Sasuke Uchiha vagyok,az új tanuló.- mondta a srác, akaratlan fennsőbbséggel a hangjában.

-Á, értem. Üdvözöljük a 10.b-ben Mr. Uchiha.- nyájaskodott Iruka-sensey.- Kötelességem megkérni, hogy legközelebb ne késsen. Megkapta a tankönyveit?

-Igen.

-Akkor üljön oda kérem Sakura mellé.

-De sensey, mellettem Keiko ül.- visszakoztam.

/Írói megjegyzés: Keiko saját szereplő/

-Keiko elköltözött, már nem jár az iskolába.- felelte fagyosan a tanár. Szóval nyissátok ki a takönyvet és kezdjük a I. világháború átismétlését...