A történet bannere megkuksizható: itt!

Egy éjszaka

by:Miyo-chan

/nyugi,nem hentai xD/

Vadul tombolt az eső,az éjszakai égbolton vakító villámok cikáztak,bár ezt a barlangban heverő lány nem tudhatta.

A kicsiny kőbarlangban egy rózsaszín hajú kunoichi feküdt a falhoz bilincselve. Bőrébe fájóan mélyedtek a vasak, a teste csupa seb és vágás volt. Kiüresedett,samargdzöld szemmel bámult maga elé.

Egy sötét árnyék jelent meg a barlang bejáratában.

-Hajlandó vagy végre elárulni,hogy hol van Naruto?- a rideg hang metszően hasított a csöndbe.

-Soha nem fogom elmondani.- Sakura szemében egy pillanatra büszkeség csillant,ahogy fogvatartója gyűlölettel teli tekintetébe nézett.

Sasuke bosszús fintort vágott és hanyagul leült a lány mellé, hátát a hideg kőfalnak vetette.

-Tudod, felesleges ez a mártírkodás,úgyis meg fogom tudni, hogy hol bújkál a Hetedik. -folytatta a fiú csevegő hangnemben.

-Két dologban tévedsz.- nevetett halkan Sakura, bár ettől éles fájdalom nyillalt a tüdejébe.- 1: Naruto nem bújkál,hanem szervezekedik.Az Akatsuki ellen,ellened,a csapatod ellen,a Hangfalu ellen. 2: csak én tudom megmondani, hogy hol van és belőlem pedig sosem tudod kiszedni. Tudod,nekem nem szokásom elárulni a barátaimat!

-Te pedig abban tévedsz, hogy sosem tudom belőled kiszedni. Megvannak a módszereim.-sziszegte bosszúsan az Uchiha,figyelmen kívül hagyva a lány megjegyzését.

-A Sharinganod nem ér semmit, már nem látsz a fejembe, kínzással pedig nem mész semmire. Milyen "módszered" maradt még?- gúnyolódott a rózsaszín.

Sasuke ökölbe szorította a kezét,nem válaszolt.

Súlyos csönd telepedett a barlangra,csak a lány nehéz lélegzése hallatszódott halkan.

-Tudod...nem gondoltam volna, hogy ilyen kegyetlen is tudsz lenni.- szólalt meg tűnődve Sakura.

-Ez az igazi arcom. Ez vagyok én.

-Nem. Ez csak egy szánalmas álarc.- ingatta keserűen mosolyogva a fejét a kunoichi.- Te nem vagy olyan,mint Itachi!

A következő pillanatban Sasuke hatalmas pofont kevert le a Harunonak.A lány szájából vér csöpögött.

-Ne merd a bátyámat még egyszer a szádra venni!!!- üvöltötte villámló szemmel az Uchiha.

-Különben mit csinálsz? Hm? Megölsz?- nézett kihívóan fogvatartójára a kunoichi.

-Még az is meglehet.- morogta sötéten Sasuke.

-Nélkülem sosem fogod megtudni, hol van Naruto.

-Ne légy ennyire biztos magadban!

-Sasuke,ez nem te vagy! Nem ilyen vagy!

-Honnan tudod? Nem ismersz. Senki sem ismer...- a fiú hangjából kicsendült a keserűség.

-Sasuke...

-Nem!- a fekete hajú ninja elfordította a fejét, nehogy a lány meglássa a szemében ülő szomorúságot.-Nekem már nincsenek érzéseim!

-Tudom, hogy hazudsz! Mélyen benned ott él a régi Sasuke!- Sakurának forró könnyek peregtek végig az arcán.

-Nincs régi Sasuke! Eltűnt, kiöltem magamból, nincs többé!- kiabálta az Uchiha.

-Nem!...Minden lehetséges, csak akrnod kell...gyere vissza Konohába! A barátaidhoz,akik szeretnek!- a mondta végére a Haruno hangja elcsuklott.

-Nekem már nincsenek barátaim!

-És Naruto? És én?

-Semmit sem jelentetek számomra.- közölte hidegen Sasuke.

Sakura lehajtotta a fejét,szaggatottan zokogott.

-Akkor ölj meg! Ölj meg Sasuke Uchiha!- zokogta.

-Hát jó.- vigyorodott el ördögien a srác és elővéve a a kardját,letérdelt a lány elé.

A beáramló gyér fény megcsillant a gyilkos pengén. A következő pillanatban két fémes csattanás hallatszódott és a bilincsek lehulltak a kunoichiről.

-Csak hogy ne mondhasd, hogy védtelenül öltelek meg.- sziszegte az Uchiha.

Sakura feltérdelt, fájóan dörzsölgette a vasak vörös nyomait a csuklóján. Sasuke odaszorította a pengét a lány torkához.

Eltelt 3 másodperc...4...5...

-Gyerünk! Mért nem végzel gyorsan?- suttogta a rózsaszín hajú,smaragdzöld szemét belefúrva a fiú éjsötét tekintetébe.

-Én...-mormolta Sasuke és megremegett.

-Nem mered.- nevetett diadalmasan Sakura.- Még mindig jelentenek valamit számodra az emlékek! Csak akarnod kell és visszajöhetsz Konohába!

-Nem!- sziszegte az Uchiha, szemében újból fellobbant az őrült düh.- 3 éve próbáltok visszahozni, hát nem érted, hogy nekem már semmit sem jelent a múltam?!- a vkékony penge mély vágást hagyott a lány vállán.

Sakura megremegett. A vér lassan folydogált a sebből.

-Még van visszaút. Nem kell szörnyeteggé válnod.- suttogta a kunoichi rekedt hangon.

-Fogd be!- sziszegte a fiú,félkézzel felemelte a Harunot és a szemközti falnak vágta.

Sakura vért köhögött,annyi ereje sem volt, hogy felálljon.

Sasuke előttetermett, keményen a hideg kőfalnak nyomta a lány remegő testét. A kardot nekiszegezte a torkának. A Haruno zihált,alig kapott levegőt.

-Utolsó szavad?- vigyorgott sötéten a fiú.

-A- az édesanyád mi-mit szólna, ha így lá-látna?- suttogta a lány,szemében fájdalom csillogott.

Sasuke megremegett.

-Sasuke...-lehelte Sakura és belekapaszkodott az Uchiha ingébe.-Gyere vissza...- a lány arcán forró könnycseppek gördültek végig.-Hiányzol...nagyon...szeretlek...

-Én...-tétovázott az Uchiha.

-Kérlek...- a Haruno pillantása szívszorító volt,egész tetében reszketett.

Sasuke felemelte a kezét és lágyan vágigsimított a lány arcán. A kunoichi úgy érezte, az összes erő kiszáll belőle, összesett volna,de a srác erősen tartotta.

-Jól vagy?- aggódott az Uchiha.

Sakura fásultan bólintott.

-Gyere vissza...gyere vissza kérlek...- suttogta,de a hangja elcsuklott. Hevesen köhögni kezdett.

-Meg kell gyógyítanod magadat. Használd az én chakrámat.- Sasuke megfogta a kunoichi kezét.

A rózsaszín hajú tenyere alatt egy halványzöld chakrakorong jelent meg. A Haruno lélegzete egyenletessé vált, a sebei összeforrtak, a szívverése visszállt normál tempóra.

Az Uchiha bűnbánóan nézett a lányra.

-Sajnálom...sajnálom, hogy elmentem, hogy elvakított a bosszúvágy...hogy nem ismertem fel azokat az embereket, akik elfogadnak és befogadnak. Sajnálom, hogy bántottam Narutot...De legjobban azt sajnálom, hogy neked fájdalmat okoztam. Neked...annak a lánynak,aki a legjobban szeret...-itt a fiú hangjába keserű fájdalom vegyült.- És akit én a legjobban szeretek...

A kunoichi egy pillanatra azt hitte, rosszul hall.

-Sakura, meg tudsz nekem bocsátani? - nézett szomorú szemekkel a lányra Sasuke.

-Persze...-a Haruno boldogan simult a fekete hajú ninjához.

Sasuke hűvös csókot lehelt a lány ajkára.

-Szeretlek...-suttogta,megszakítva a csókot.

-Én is.-mosolyodott el Sakura, szemében örömkönnyek égtek.- Ez azt jelenti, hogy visszajössz?

-Vissza, de csak miattad. Köszönöm, hogy rádöbbentettél, milyen elvakult voltam.- az Uchiha nagyot sóhajtott.- El sem tudom mondani, mennyire hálás vagyok, hogy felnyitottad a szemem.- átkarolta a lányt és kiléptek az immár(eső utáni) ragyogó napsütésbe.

The End