Változások

by:Miyo-chan

2.fejezet

Sakura kábán ébredezett.Az első,amit meglátott,a fehér plafon volt /xD/.

-Hol vagyok?-suttogta.

-Kórházba kerültél.-adta meg a választ egy hűvös hang.

Sakura oldalrafordult.A mocorgás hatására az infuzió fájóan belemélyedt a bőrébe.

-Aucs!-szisszent fel.

-Hé,nyugi.-mosolygott rá Sasu.

-Hülye infúzió...utálom ezt a vackot!-mérgelődött Sakura.

-Muszáj.-nézett rá az Uchiha és gyengéden végigsimított az infúió mentén.Sakura megborzongott.

-De nem muszáj,már jól érzem magam.-tört ki a kábulatból a lány.Megpróbált felállni,de nem nagyon ment neki,visszarogyott az ágyra.

Sasuke aggódva figyelte a próbálkozásait.

-A méreg sok erőt kivett belőled,szóval pár napot még a kórházban kell töltened.-csitítgatta a Harunot.

-Utálom a kórházakat.-morcizott a rózsaszín hajú kunoichi.

-Senki sem szereti.-vigyorgott Sasu és kiment a szobából.

Kopogtak.

-Tessék.-szólt ki a lány.

Kakashi lépett be.

-Á Sakura,látom mát jobban vagy.-köszöntötte tanítványát.

Sakura elmosolyodott.Kakashi leült az ágya mellé.

-Nem csak ezért jöttem.-mondta komoran a sensey.-Tudnom kell ki mérgezett meg,ki okozta a vágást.

Saku lehajtotta a fejét.

-Azt...azt nem mondhatom meg,-suttogta.

-Kérlek Sakura.Tudnunk kell!

-De Sasukének nem szólnak róla?-nézett mesterére a lány.

-Nem.Akkor...Itachi volt az?-kérdezte óvatosan a maszkos ninja.

-Igen.-suttogta Sakura nagyon halkan.

Sasuke rontott be a szobába dühtől villámló szemekkel.

-Mért nem mondtad?-üvöltötte.

Fenyegetően odalépett a lány ágyához.

-Miért ártod bele magad?!

-Sasuke,nyugodj meg...-suttogta a lány remegő hangon.

-Nem!

-Sasuke,nyugodj le!-sziszegte Kakashi és lekent neki egy pofont.

A fiú a földre szédült,nem állt föl.

-Sasuke...-Sakura aggódva pillantott földön heverő csapattársára.

Bizonytalan léptekkel odament és letérdelt mellé.

-Sasuke...jól vagy?-suttogta óvatosan.

Meg akarta érinteni a vállát,de a srác lerázta a kezét.

Sasuke lassan felállt és a székhez lépett.Leült rá és a kezébe temette az arcát.

Néma csönd telepedett a szobára.

Sakura még mindig a padlón térdelt,Kakashi feszülten figyelt.

Sasuke Kakashi felé fordult.

-Sensey,egyedül maradhatunk?-kérdezte.

-Persze.-felelte Kakashi csodálkozva és kiment.

Sasuke odalépett a lányhoz és letérdelt mellé.Mélyen a szemébe nézett.

-Mért nem mondtad,h Itachi...

Sakura lehajtotta a fejét,a haja az arcába hullott.

-Nem akartam,h...-dadogta.

Könnycseppek gördültek le az arcán.

-...dühös légy...sajnálom...-fejezte be.

-Hogy történt?-kérdezte Sasuke.

-Amikor most Itachival és Kisamével küzdöttünk...

/megjegyzés:erről a küldetésről tértek vissza hőseink/

-...elhibáztam a támadást.Túl közel kerültem Itachihoz,ő pedig fogta a senbonját és beleszúrta a vállamba.Pokolian fájt.De rádnéztem és láttam a szemedben az elszántságot...ez adott nekem erőt ahhoz,hogy folytassam.Hogy ne törődjek a fájdalommal és harcoljak tovább...

Sasuke gyengéden a lány álla alá nyúlt és felemelte a fejét,hogy a szemébe nézhessen.Sakura beleremegett az érintésébe.

-Nem kell miattam feláldoznod az életed...szólhattál volna,én is jobban figyelhettem volna rád...-motyogta az Uchiha.

-Sajnálom...-suttogta a kunoichi.

Sasuke váratlanul magáhozölelte.Sakura hevesen dobogó szívvel simult a srác izmost felsőtestéhez.

-Sosem bocsátanám meg magamnak,ha még egyszer bajod esne...-gondolta a fekete hajú srác.-Itachi ezért meglakolsz!

A karjaiba vette és visszafektette a lányt az ágyra.

-Most el kell mennem,de hamarosan visszajövök,vigyázz magadra.-búcsúzott és mélyen Sakura szemébe nézett.

-Sasuke...-suttogta a Haruno,smaragdzöld tekintetében rémület lángolt.-Ígérd meg,hogy nem keresed Itachit emiatt...

Sasuke lehajtotta a fejét.

-Ígérem,nem keresem!-motyogta aig hallhatóan és kiment a szobából.