De igenis VISSZAMÉSZ!

írta:Naija-chan

Kezdődik!

Sasuke hosszú percekig a plafont bámulta, majd úgy érezte, itt az ideje kimenni a szobából. Első útja a naptárhoz vezetett. A dátumot egy rajz takarta, ami egy vörös hajú, szemüveges troll, gnóm, törpe és ork keverékére hasonlított.
-    Fiúk, ma se eszünk! – nyafogta egy könnycsík kíséretében.
-    Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!!!! – Suigetsu őrült módjára a naptárhoz rohant. Megnézte, majd... – Aaaaaaaiiiieeeeeeeeee!!!! – itt levegőt vett, majd még egyszer a naptárra nézett. – Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!!!! Juugo, vészhelyzet! Vészhelyzet!!!!!!! Ááááááááááá!!!
-    Mi a baj? – kérdezte Juugo. Derekán egy törülköző volt, lábán egy sárga mamusz, a feje tetején pedig egy gumikacsa. Nyilván fürdött. Suigetsu megragadta Juugót a vállánál fogva, és rángatni kezdte.
-    Ma Karin főz!!! Karin főőőz!!!!
-    Mi ez a nagy lárma itten?! – toppant be Karin. Suigetsu térdre borult a nő előtt.
-    Karin, egyetlenem! Nem piszkállak, szerzek neked bizonyítványt az első osztályhoz, diplomát hamisítok, hozzád megyek, az agyamat is neked adom, ha kell, csak... NE FŐZZ!!!
-    Ch... nem kell a káposztafejed!
-    Várj még nem fejeztem be! Istennővé avatlak, és a legokosabbak toplistájának első helyére teszlek! Visszaadom az összes baby doll babádat, és a rózsaszín gönceidet! Ne főzz! Kérlek! KÖNYÖRGÖM!!!!
-    Te... te vetted el a babáimat, és a ruháimat?!
-    Őőő.. igen... de csak azért, mert mutálódott a külsőm a főztöd miatt.
-    Ch! Nem kell semmi! Bújj a lukadba!
Már Juugo következett volna, mikor Sasuke elévágott.
-    Ezt... lerendezem! – összehúzta a szemét. A szobában megfagyott a levegő. – Kemény ellenfél vagy... de... EZ AZ UTOLSÓ ÓRÁD! Véged, hitvány gazember!
-    Sasuke, ugye... nem arra készülsz? – kérdezte Juugo.
-    Ezeknek a szemeknek... még... senki sem tudott ellenállni!
-    Fú... ez csúnya lesz...
-    Készülj a harcra, és vele a kudarcra! Hoppsz, ez másik sztori... reszkess, konyha söpredéke!
-    Sasuke-sama... mi-mi-mi-mi-mit fogsz tenni velem?!
-    SZOMORÚ KUTYATEKINTEEEET!!! – térdre vágta magát, és csillogó, fekete szemeit Karinra szegezte. Alsó ajkát lebiggyesztette, a jobb hatás kedvéért még ajkát is lebiggyesztette.
-    Ez... meg... micsoda? – kérdezte halkan Suigetsu. Sasuke hátrakapta a fejét.
-    Cukorfaktor! Pofa be!
-    Heh… ez is az én trükköm volt anno – hallott maga mellett egy hangot. Sasuke oldalra pillantott. Az asztal fölött Itachi lebegett.
-    Már megint itt vagy?! – csattant fel Sasuke, értelmetlen pislogásokat kiváltva ezzel.
-    Még nem késő – dudorászott bátyja. – El tudsz menni, amíg lehet! Amíg lehet…
-    Ne énekelj!
-    Oooh, yeeaah…
-    Sasuke… kihez beszélsz? Itt senki sem énekel – pislogott értetlenül Juugo. Sasuke hátra pillantott. Pontosabban Karinra nézett, akinek értetlen arckifejezése lassan eltorzult. Éles sikolyától még saját szemüvege is megrepedt.
-    Sasuke-sama magában beszééél!!!
-    Nii-san… ők… nem látnak? – kérdezte Sasuke kétségbeesett társaira mutatva.
-    És a másik énjét Nii-sannak hívja! – tette hozzá kikerekedett szemmel Suigetsu.
-    Ezt jól megcsináltad! – bosszankodott Sasuke.
-    És mindent rá fog!!! – visított Suigetsu is. Sasuke kezdte unni a helyzetet. Úgy érezte, lépnie kell.
-    És mindannyian úgy visítoztok, mint egy gyáva kislááány! – nyavalygott meglehetősen elnőiesedett hangon. Három társa tisztán látta: súlyosabb a helyzet, mint gondolták.
-    Sasuke-sama meleg iiis! – csúszott ki a szájukon, mire az említett személy egy szúró, Mangekyou pillantást vetett feléjük.
-    Ehh… biztosan belebetegedett abba, hogy Karin főz a hét minden Szerdáján – habogta Juugo, mire Sasuke gyilkos tekintete átment bosszankodóvá.
-    „Francba… már ezek is őrültnek néznek… - durrogott magában a fiú. – Hehh… a fanficíró a legrosszabb ember a világon… kezdve Naijával. Csak tudnám, hogy ezt honnan szedem… azt se tudom, ki az…” – megrántotta a vállát. – Tuti, hogy valami elmebeteg lehet… - tette hozzá hangosan.

-    Tehát, itt azt írja, hogy hallucinál… - szögezte le az orvos, ahogy a kórlapot szemlélgette. – Pontosabban a bátyja szellemét látja, ha nem tévedek…
-    Igen… - bólintott Sasuke.
-    És miben is halt meg a bátyja?
-    TBC – mondta gyászos arccal. Az orvos egy együtt érző bólintást intézett felé, majd újra belebújt a kórlapba.
-    Amint látom, önnek nincs személyije… elhagyta?
-    „Ughh… ki kell találnom valamit…” A volt barátnőm eltörte… azt mondta, senki vagyok… ezért eltörte… kalapáccsal szétzúzta… majd dobott.
-    És ön szerint maga semmit sem ér? – nézett rá az orvos a hegesztő szemüvegnyi méretű okulárén keresztül.
-    Hát így elég szánalmasan nézel ki – jegyezte meg Sasuke mellett Itachi.
-    „Óóóó, hogy tűnnél el!”
-    Hallottam…
-    Szóval őőő… nem – felelte a fiú komoly tekintettel.
-    Akkor csináltasson egy újat! – tanácsolta az orvos. – És… most is látja a szellemet?
-    Ez az, öcskös! Mondd neki, hogy itt vagyok ádámkosztümben, akkor simán eljuthatsz a sárgaházba! – méltatlankodott Itachi.
-    Most is pofázik – felelte Sasuke balra pillantgatva.
-    És mit mond? – kérdezte.
-    Nah, öcskös? Most mit mondasz? – kötözködött a bátyja. – Hogy a csigák nemi életéről beszélek? Esetleg az emberek párzásáról? Hát azt nem ártana megtanulnod, gyerek! Menjél haza Konohába, nincs itt helyed! Ennek a dokinak amúgy is bűzlik az inge. Ittas, és bagós. Húzzunk már!
-    Biológiáról, hazafiasságról, és, hogy haza akar menni.
-    Válaszoljon neki! – intett a doktor.
-    „Hülye ez?” Már mondtam… menj vissza oda, ahová tartozol! – morogta Sasuke.
-    Rendben… így már mindent értek – szögezte le a doktor. – Maga nem skizofrén. Szimplán kimerült. Elkezdjük a terápiát!
-    Ezzazzz! – éljenzett a fiú. – Megszívod, bratyó! El leszel űzve!
-    Már tudom is, hogy melyik módot használjuk… - mosolygott büszkén a férfi. – Nem kell félni, nem fog fájni. A neve: Foxit-terápia!